Tizenhat év után újra Goeldi-, más néven ugrótamarin (Callimico goeldii) született a Szegedi Vadasparkban, a háromhetes kölyköt már a érdeklődők is megfigyelhetik az állatkert trópusi házában.
A akadémiai nevét felfedezőjéről, Émil August Goeldi svájci zoológusról kapó faj az egyébként is jellegzetes karmosmajmok közt is egyedinek számít. Az egyik legkésőbb, 1904-ben leírt főemlős több tulajdonságát nézve is kitűnik az alcsaládba tartozó majmok közül. A nőstényeknek csak egy utóda születik, amely első alkalommal két hétig az anyjába kapaszkodik. Ezután az apa kapja meg őt, végül négyhetes korától az egész család egyesült erővel neveli, gondozásába az idősebb testvérek is bekapcsolódnak. Kisebb, 6-8 fős családokban élnek, a karmosmajmok többi fajához képest viszont nagyobb, 30-60 hektáros szektorban belül mozognak.
A kifejletten 21-24 centiméter hosszú, 400-800 gramm tömegű majmok gyümölcsökön, gombákon, rovarokon kívül előszeretettel fogyasztanak kisebb gerinceseket, gyíkokat és madárfiókákat. Másik nevük, az ugrótamarin a jellegzetes mozgásukra utal: akár négy métert is tudnak ugrani két faág közt. Dél-Amerikában, az Amazonas-medence nyugati részén honosak, a trópusi esőerdők alsóbb lombkoronaszintjein mozognak.
Az ugrótamarin bár még nem számít veszélyeztetettnek, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatbázisa alapján számuk kevesebb lesz. Természetes élőhelyük szűnni nem akaró eltűnése mellett az illegális állatkereskedelem veszélyezteti a fajt. Állatkertben nem számít gyakorinak, Magyarországon ebben a pillanatban csak a Szegedi Vadasparkban nevelik példányait.
mti