Rekordnagyságúra hízott az antarktiszi tengeri jég

Rekordnagyságúra hízott az antarktiszi tengeri jég

Az Antarktiszt ölelő tengeri jég a hosszú távú műholdas megfigyelések kezdete óta idén újra rekordnagyságúra hízott, a Déli-óceán nagy részét befedi. Eme felfelé ívelő trend azonban csak harmadakkora arányú, mint amilyen mennyiséget a Jeges-tenger veszít jégtakarójából.

Az új antarktiszi tengerijég-rekord a NASA kutatói szerint a földi környezetek sokféleségét és komplexitását tükrözi. Claire Parkinson, a Goddard Űrrepülési Központ szakembere szerint ahogy a bolygó bizonyos részein a hőmérséklet az átlagos alá csökkent, az antarktiszi tengeri jég egyre hízik, ellenállva a jégvesztés általános trendjének. Ezzel szemben az északi-sarki jégtakaró a műholdas megfigyelések kezdete óta a tizedik legalacsonyabb kiterjedésre zsugorodott.

Rekordnagyságúra hízott az antarktiszi tengeri jég
Ahogy ezen a műholdas felvételen is látszik rekordnagyságúra hízott az antarktiszi tengeri jég

A hetvenes évek végétől az északi-sarkvidék átlagosan 53 ezer 900 négyzetkilométernyi jeget veszít évente, míg az Antarktisz 18 ezer 900 négyzetkilométernyit nyert. Idén szeptember 19-én, 1979 óta először, az antarktiszi tengeri jég kiterjedése meghaladta a 20 millió négyzetkilométert – jelentette az amerikai Nemzeti Hó- és Jég Adatközpont. A jégtakaró nagysága jó néhány napig eme szám felett maradt. Az átlagos, maximális kiterjedés 1981 és 2010 között 18,72 millió négyzetkilométerre tehető.

2014. szeptember 19-én 1979 óta először a 20 millió négyzetkilométert is meghaladta az antarktiszi tengerijég-takaró kiterjedésének ötnapos átlaga. A vörös vonal az 1979-2014 közötti átlagos maximális kiterjedést mutatja. (Fotó: NASA’s Scientific Visualization Studio/Cindy Starr) 2014. szeptember 19-én 1979 óta először a 20 millió négyzetkilométert is meghaladta az antarktiszi tengerijég-takaró kiterjedésének ötnapos átlaga. A vörös vonal az 1979-2014 közötti átlagos maximális kiterjedést mutatja. (Fotó: NASA’s Scientific Visualization Studio/Cindy Starr)

Az egynapos maximális kiterjedést idén szeptember 20-án érte el a jégtakaró, a központ adatai szerint ekkor 20,14 millió négyzetkilométert foglalt el. Az idei ötnapos átlagos maximum szeptember 22-én tetőzött 20,11 millió négyzetkilométerrel.

Walt Meier, a Goddard kutatója elmondta, a melegedő klíma megváltoztatja az időjárási rendszereket, néha hűvösebb levegőt szállít bizonyos területekre. Az Antarktiszon – ahol a tengeri jég a kontinens körül kering és nagy területet foglal el – pedig nem szükséges túl sok többletjég ahhoz, hogy újabb rekordérték szülessen. „Nagy része a földrajznak és a geometriának köszönhető. Mivel északon semmi sem vet gátat a jég terjedésének, a megfelelő körülmények esetén könnyen hízhat abba az irányba”- magyarázza.

A kutatók számos egyéb lehetséges magyarázatot is vizsgálnak. Parkinson szerint az egyik kiindulópont az Antarktiszi-félsziget körül keresendő. Itt a hőmérséklet nő, és a félszigettől nyugatra elterülő Bellinghausen-tengerben zsugorodik a jégtakaró. Ezen és az Amundsen-tengeren túl található a Ross-tenger, ahol viszont a tengeri jég hízási folyamatának nagy része végbemegy.

Tengeri jég a Bellinghausen-tengeren 2012-ben (Fotó: NASA/Michael Studinger ) Tengeri jég a Bellinghausen-tengeren 2012-ben (Fotó: NASA/Michael Studinger )

Mindez azt sugallja, hogy az Amundsen-tengernél koncentrálódó, alacsony nyomású rendszer intenzívebbé vagy gyakoribbá válhat a régióban, átformálva a széljárást, meleg levegőt keringetve a félsziget felett, míg a kontinens felől hideg levegőt szállítva a Ross-tenger felé. Mindezt, valamint a széljárást és az alacsony légköri rendszerek változásait az ózonlyuk befolyásolhatja, ezt a lehetőséget az utóbbi néhány évben már vizsgálják.

Míg megfigyeltek néhány, az átlagosnál erősebb nyomású rendszert – amely miatt felerősödtek a szelek – az utóbbi bő egy hónapban, a jelenség magában valószínűleg nem magyarázza meg az idei rekordnagyságú jégtakarót. A változó szelek mellett a kontinentális gleccserek olvadásából származó, a kontinens körül összegyűlő édesebb víz is hozzájárulhat a változáshoz. Ez az édesebb víz ugyanis stabilabb környezetet teremthet a tengeri jég hízásának.

A kutatók szerint a növekedés folytonosságát befolyásolhatja, hogy melyik tényező áll az utóbbi évek hízása mögött. Amennyiben a jégbe burkolózó szárazföld olvadása a fő kiváltó ok, akkor a trend nem fordul meg egykönnyen, mivel a melegedő bolygón eme jégtakarók tovább olvadnak majd.

Parkinson szerint egyelőre nincsen egyetlen magyarázat, de a modellek tökéletesednek, a kutatók pedig sorra számba veszik azokat a lehetséges változókat, amelyeket néhány éve még nem tartottak annyira fontosnak, majd betáplálják őket a modellekbe. Az Antarktiszon ezek a kulcsfontosságú változók többek között felölelik a légköri és óceáni feltételeket, a jeges szárazföld hatásait, a légkör változó kémiáját, az ózonlyukat és a több hónapig tartó sötétséget is.

(forrás: hirado.hu)