Rohan Brooker, a vizsgálat vezetője kifejtette, sok állatnak a látás kevésbé fontos, mint a szaglás. „Mivel pedig a ragadozók gyakran a szagokra alapozzák a zsákmány felkutatását, még a vizuálisan álcázott állatok is könnyen kitűnhetnek környezetükből, ha szaguk erőteljesen árulkodik táplálék mivoltukról” – magyarázza.
A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent kutatás feltárta, hogy a vérteshalfélékhez tartozó Oxymonacanthus longirostris halfaj a táplálékául szolgáló korallhoz igazítja szagát. „A korallokkal táplálkozva a hal végül ugyanolyan szagra tesz szert, mint étke, ezért a ragadozóknak igen nehéz különbséget tenni zsákmány és környezete között” – mondja a kutató.
Philip Munday, a vizsgálat társszerzője szerint a kémiai álcázás képessége hatalmas előny a halnak. „A faj éjszaka a korallágak között talál menedéket, ahol nemcsak külsőleg idéz korallágat, hanem úgy is szaglik, és ezzel lehetővé válik, hogy elkerülje az éjszakai ragadozók figyelmét” – magyarázza.
Doug Chivers, a kutatás másik szakembere egyetért ezzel, hozzátéve, a vizuális és kémiai álcázás finoman hangolt kombinációja hatékony ragadozóellenes stratégia lehet, amellyel a hal elkerülheti, hogy vacsorává váljon.
A faj nemcsak összezavarja a ragadozókat, hanem olyannyira másolja a korall szagát, hogy még a virágállat ágain élő apró rákok sem tudják megkülönböztetni a koralltól.
Munday hozzátette, figyelemre méltó, mennyire adaptálódhatnak környezetükhöz az állatok. „A hal álcája persze semmit sem ér, ha egy másik korallfajnál keres menedéket, a ragadozók akkor azonnal kiszúrják és elkapják” – magyarázza.
A kémiai beolvadás képessége megfigyelhető néhány növényevő gerinctelennél, de ez az első eset, hogy ezt a típusú álcázást magasabb rendű állatnál, jelen esetben halnál mutatják ki.
(forrás: hirado.hu)
