Első alkalommal demonstrálták a mélytengerek hatalmas mértékű és jócskán jellegzetes faji sokszínűségét és helyi különbözőségeit. A Kölni Egyetem Zoológiai Intézetének ökológusai az Atlanti- és a Csendes-óceán 20 mélytengeri medencéjét hasonlították össze.
A húsz év alatt Hartmut Arndt tudós vezetésével gyűjtött adathalmaz elsőként biztosítja az eukarióták – sejtmaggal büszkélkedhető organizmusok – változatosságának összehasonlítását – olvasható a Science Daily című akadémiai hírportálon.
A 4000-8350 méteres mélységből vett üledékminták, a csakis a mélytengerekben megtalálható populációk szekvenálása és tenyésztése, ezt követően molekuláris elemzések eredményeként a szakértők képet kaptak a mélytengerek biodiverzitásáról.
A tudósok eredményeikről a Communications Biology című akadémiai lapban számoltak be.
A több mint ezer méter mélyben található mélytengeri talaj a Föld feszínének több mint 60 százalékát borítja, ezzel a bioszféra legnagyobb része. Azonban keveset tudni az ezen a szélőséges és óriási szektorban élő organizmusok diverzitásáról, elterjedési mintáiról és funkcionális jelentőségéről.
Melyet biztosan tudni: a klímaváltozás a víz melegedése, savasodása és oxigéntartalmának csökkenése révén már most hatással van erre az érzékeny ökoszisztémára. Mindemellett a mélytengerek iránt egyre nő a kíváncsiság is a nyersanyagkinyerés folytán.
A tudósok ezelőtt azt feltételezték, hogy a mélytengeri medencékben, amelyeket mind ugyanaz az alacsony, 0-4 Celsius-fok közti hőmérséklet, azonos sótartalom (3,6 százalékos), ugyanakkora nyomás (mélységtől függően 300-500 bar) és meglehetősen hasonló üledék definiál, relatíve kismértékű – és ugyanolyan – a faji sokszínűség.
A molekuláris biológián és a tenyésztésen alapuló kutatásokat vegyítő új megközelítéssel viszont eléggé specifikus és fontos helyi különbségeket találtunk, csak a partvidéki régiók organizmusközösségeiben találtunk némi átfedést – mondta Alexandra Schönle, a tanulmány vezető szerzője.
„Eredményeink alapján a mélytengerek fenekén található szerves anyagot a mikrobiális tápláléklánc eltérő és ezelőtt nem kellő mértékben számításba vett alkotóelemei hasznosítják újra és adják tovább a hálózatnak. Ez elengedhetetlen fontosságú a mindenre kiterjedő karbonáramlás megértése szempontjából” – fejtette ki Hartmut Arndt.
mti
