Folyamatos tárlat nyílt Bay Zoltán magyar-amerikai fizikus, az első Holdradar kidolgozójának életéről és munkásságáról szülővárosában, Gyulán.
A Bay-emlékszobát a Polgármesteri Hivatal gyulavári kirendeltségében rendezték be. Bay Zoltán az épülettel szemben található református templom parókiáján született 1900. július 24-én, a templom mellett csinálta az általános iskolát. Történetírások alapján a templomtorony mögött látta meg a Holdat és kezdett el első alkalommal azon gondolkozni, hogy elérné-e, ha felmászna a toronyba.
A bemutató végigvezet a 25 éve életét vesztett kutató életútján, fotókkal, festményekkel, önálló tárgyakkal, sajtócikkekkel színesíti azt. Nagyszámú eredeti okirat megfigyelhető, akárcsak az MTA-tagságáról szóló okirat vagy a magántanári oklevele, kitüntetéseinek, ezáltal a Gyula település díszpolgára címnek vagy a köztársasági zászlórendnek a díszoklevele.
A bemutató kitekintést nyújt a rádió történetére, a Holdradar-kísérletekre, a magyar lokátorfejlesztés történetére, közérthetően és akadémiai cikkek segédkezésével is elmagyarázza azt. A Holdradar kísérletek technikai eszközeivel azonos elektroncsöveket, áramköröket, végerősítőt és a Zelenka-féle elektroncső tesztert is przentálja, amiként egy korai nem profi rádióállomás is szemlélhető az emlékszobában.
A kiállítás összeállítását két gyulai magángyűjtő, Wlassits Nándor mérnök és Márki-Zay Lajos csillagász, ugyanakkor a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezrede segítette.
Az épületen egy bronztáblát is avattak, amit Kiss László szobrászművész hozott létre.
Görgényi Ernő, Gyula polgármestere a tárlat megnyitóján azt mondta, „Bay szellemisége hazaköltözött”. Felidézte azt, hogy a település őrzi a szakember emlékét, egy általános iskolát, egy teret és egy az önkormányzat által hozott létre tehetséggondozó díjat is neveztek el róla.
Görgényi Ernő köszöntőjében kitért arra, hogy az 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált felfedező „mindvégig megmaradt gyulavárinak”. Bár 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el, végakaratának megfelelően hamvait 1993. április 10-én a gyulavári református temetőben helyezték el. Síremlékét és emlékművét évente megkoszorúzzák.
Gulyás József, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a tárlat megnyitóján kijelentette, Bay Zoltán három eredménnyel is „beírta magát a Föld tudományalmanachjába”. Hangoztatta még, a prezentáció „hirdesse a humánus lelkiismeretet is”, utalva rá, hogy a bemutató kitér arra is, hogy Bay Zoltán mentességet harcolt ki zsidó munkatársai részére, akiket ezáltal a koncentrációs tábortól mentett meg.
Az térítésmentes kiállítást előzetes bejelentkezés után, október 16-tól tekinthetik meg a kíváncsiskodók.
Bay Zoltán a debreceni kollégiumban érettségizett, ezt követően elvégezte a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakát. Ezt követően Berlinbe került ösztöndíjasként, ezután harmincévesen az állam legfiatalabb tanszékvezető professzora lett a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékén. Munkatársaival kifejlesztett egy újfajta elektrokardiográfot, és közel járt a szívritmus-szabályozó, azaz a pacemaker megvalósításához is.
A fővárosi Műegyetemen – az országban elsőként – atomfizikai tanszéket teremtett meg. A második világháború alatt a honvédség őt bízta meg a rádiólokátor, azaz a radar kifejlesztésére alakult tudóscsoport munkájának vezérlésével, s vezetésével 1943-ra sikerült olyan készüléket szerkeszteni, amely már 18 kilométer távolságból észlelte a tárgyakat. Ekkor fogant meg benne az javaslat: „küldjünk jeleket a Holdra, s nézzük meg, miként érkeznek vissza”.
A kísérletével a radarcsillagászat tudományát megalapozó Bayt 1936-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 1945-ben rendes tagjává és az Elektrotechnikai Egyesület elnökévé választották. A politikai helyzet alakulása viszont egyre reménytelenebbé tette helyzetét, 1948-ban a kommunista hatóságok zaklatásai és egy készülő koncepciós per elől Amerikába emigrált. Az internacionális Méterbizottság 1983-ban fogadta el az általa ajánlott definíciót. Eredményéért megkapta a – mindössze harmadik alkalommal kiosztott – Boyden-díjat.
mti
