A pár centiméteres, ovális alakú, különös felülettel büszkélkedhető tojásmaradvány az iharkúti ásatások esetén bukkant fel, és vélhetően egy kistermetű ragadozó dinoszaurusztól származott; a megkövesedett fosszíliát a mesterek Budapesten mutatták be, a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Az első magyar dinoszaurusztojást pár milliméteres, 85 millió éves tojáshéjtöredékek multifunkcionális vizsgálatával sikerült azonosítani – hangoztatta az érdeklődőknek Prondvai Edina biológus, az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tagja.
A biológus kijelentette még: a lelet pár éve már ismert volt, de csak az idén sikerült igazolni véglegesen a maniraptora dinoszaurusz eredetét azokkal a kristályszerkezeti vizsgálatokkal, amelyeket egy dél-koreai szakember csoporttal együttműködésben végzett a tojáshéjtöredékeken.
Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék paleontológusa közölte: az iharkúti gerinces lelőhelyen 20 éve folynak ásatások, amikor is több mint 100 ezer leletet találtak. A sok ezer apró, pár milliméteres tojáshéjszilánk az iszapolási munkák eredményeként kerültek elő. Ezeket vizsgálva tudták azonosítani később a megkövesedett, közel 3 centiméteres tojásmaradványt.
A késő kréta korú fosszilis tojáshéjtöredékek morfológiai, mikroszerkezeti és elemösszetételi vizsgálatát 2015-ben kezdte el egy főként magyar kutatókból álló csoport, munkájuk eredményeit 2017-ben publikálták.
A tanulmányban, amely Prondvai Edina biológus vezetésével készült, a szakemberek felvetették, hogy a tojáshéjleletek nagy többségét adó héjtípus kistermetű ragadozó dinoszauruszoktól, úgynevezett maniraptoráktól származott.
„Ezzel a felvetéssel a tanulmány szembeszállt az akkortájt széles körben elfogadott nézettel, miszerint az ilyen típusú tojáshéjak kihalt gekkó-szerű gyíkokhoz tartoztak, mivel a mai gekkók tojáshéjához hasonló díszítettségűek és vastagságúak” – közölte Prondvai Edina.
Ezt követően egy dél-koreai kutatócsoport felkereste a magyar kutatókat, hogy újabb, kristályszerkezeti vizsgálatoknak vethessék alá az iharkúti tojáshéjakat azzal a meggyőződéssel, hogy azok nem a dinoszauruszok, hanem a mai gekkók tojáshéjának szerkezetével mutatnak ezután hasonlóságot. Viszont már az első eredmények igazolták a magyar szakemberek felvetését, miszerint az iharkúti tojáshéjak nem mások, mint raptortojások maradványai.
A 2020 elején megjelent publikációban kristályszerkezeti vizsgálatokkal végül bebizonyosodott, hogy nemcsak az iharkúti, de az egész késő kréta korú európai szigetvilágban elterjedt, és gekkótojáshéjnak gondolt leletek is madárszerű dinoszauruszok, vagy akár már valódi madarak tojásaihoz tartoztak. Az ilyen jellegű fosszilis tojáshéjakat így a akadémiai néven Pseudogeckoolithus-ként (álgekkótojás) ismert tojáshéjtípusba sorolták – érvelt az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tagja.
Míg ezek a aprólékos vizsgálatok zajlottak, az Ősi Attila paleontológus által vezetett iharkúti ásatások esetén 2015-ben felfedeztek egy pár centiméter hosszú, szerfelett töredékes, ovális alakú, különös felülettel ellátott leletet. A maradványról kiderült, hogy a felületén megfigyelhető rücskök és kiemelkedések korrekten megegyeznek az előbb említett Pseudogeckoolithus tojáshéjtöredékeken megfigyelhető díszítettséggel.
„Mindent összevetve döbbentünk rá, hogy ezzel a jelentéktelennek tűnő lelettel nem mást tartunk a kezünkben, mint az első, Magyarországról előkerült fosszilis dinoszaurusztojást” – idézte fel Prondvai Edina.
A tudós beszélt arról is, hogy ezt követően a microCT felvételek alapján kiderült, hogy a tojásban sajnos nincsenek embrionális csontmaradványok, és javát a belsejét kitöltő üledékes kőzet alkotja, ezáltal csak a felületén tapadó, repedezett héjmaradványok igazolják az eredetét.
Az azonosított tojásmaradvány nem kizárólag az első magyar fosszilis dínótojás, hanem az ilyen típusú tojáshéjakat képviselő első tojás egész Európában, sőt ismereteink alapján a világon – nyomatékosította az érdeklődőknek a biológus.
„A tény, hogy egy ennyire pici tojás maniraptora dinoszaurusztól származott, és hogy mérete ellenére megőrződött, már önmagában is meglehetősen érdekes. A héjtöredékek gyakoriságával közösen ez azt hivatott alátámasztani, hogy ezek az állatok az egykori folyópart közelében és valószínűleg telepesen fészkeltek” – foglalta össze Prondvai Edina, aki úgy vélekedik, hogy a felfedezés jelentőségét az adja, hogy új megvilágításba helyezi a madárszerű dinoszauruszok késő kréta kori európai elterjedéséről alkotott nézeteket, azonkívül felhívja a figyelmet az ilyen apró, töredékes leletek akadémiai jelentőségére.
Az első magyar dinoszaurusztojás a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításának részeként lesz szemügyre vehető.
mti, fotó: Kovács Attila
