Természetvédők szerint a világ egyik legritkább állatának, a fülöp-szigeteki mindorói bivalynak a populációja az eddigi legnagyobbra nőtt azóta, hogy az egyedszámok növelésén munkálkodnak.
Az éves felmérés során 382 mindorói bivalyt vagy tamaraót számoltak össze egy védett hegyvidéki területen, a tavalyi 345-höz képest ez szép javulás – jelentette a Természetvédelmi Világalap (WWF).
Az egyedi, V alakú szarváról ismert tamarao kizárólag Mindoro – a Fülöp-szigetekhez tartozó, gazdálkodással foglalkozó sziget – hegyes területein található meg. A zömök, csokoládébarna állat szabadon él az erdőségekben, testsúlya feleakkora, mint a sokkal elterjedtebb carabóé (a háziasított vízibivaly alfaja), amelyet a Fülöp-szigeteken a rizsföldek felszántásánál alkalmaznak.
Szakemberek szerint, amennyiben a tamarao nem kap védelmet, öt éven belül eltűnhet. Jelenleg kritikusan veszélyeztetettnek sorolja be a Nemzetközi Természetvédelmi Unió. A vadászat és élőhelye szarvasmarháknak szánt legelőterületekké alakítása vezetett drasztikus hanyatlásához, a populáció az 1900-as évek 10 ezres egyedszámáról 2000-re 154-re csökkent – írja a WWF.
A kormány és a Tamaraovédelmi Program célja megduplázva a vízibivaly populációját 2020-ra elérni a 600-as egyedszámot. Ehhez az orvvadászokat elriasztó őrjáratok szükségesek, emellett rejtett kamerákat is ki kell telepíteniük az erdőkbe, hogy jobban megismerjék a faj szokásait.
Jelenleg mintegy 30 erdőőr védi a bivaly létfontosságú élőhelyének tartott régiót a hegyvidéken. Az állatot élelmiszer és trófea gyanánt vadásszák. A szakemberek a helybeliekkel is leültek, hogy meggyőzzék őket, ne fogyasszák a tamarao húsát. (Sokan máig úgy hiszik, hogy a vadon élő állatok húsa ízletesebb, mint a háziasítottaké.)
Olybá tűnik, az erőfeszítéseknek megvan az eredménye, a vízibivaly egyedszáma az utóbbi 12 évben a WWF adatai szerint évente emelkedik. Az idei felmérés a fiatal egyedek számának növekedését is feltárta, ami sikeres szaporodásra utal. Mesterséges szaporításának korábbi kísérletei sorra meghiúsultak.
(forrás: hirado.hu)
