Genetikai elemzéssel rekonstruálták az avarok vándorlását

Genetikai elemzéssel rekonstruálták az avarok vándorlását

Az avarok egy-két év alatt több mint 5 000 kilométert tettek meg Mongóliától a Kaukázusig, ezután újabb tíz év múlva a mai Magyarország területén telepedtek le. Ez a migráció az emberiség történetének egyik leggyorsabb, nagy távolságú vándorlása, amely az ősi DNS-nek hála most rekonstruálhatóvá vált – derült ki az avar kori elit genetikai kutatásának legfrissebb eredményeit bemutató tanulmányból.

Mint a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közleményében olvasható, az avarok csaknem 250 éven át uralták Kelet-Közép-Európa nagy részét. Ázsiából érkeztek a Kr. u. 6. században, ellenben az ókori szerzők és a korszerű történészek ugyanúgy vitatták és vitatják származásukat. Felmerült, hogy a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai, akik Kína félelmetes ellenségeiként váltak ismerté, de az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, azonfelül Kelet-Európából származhatnak.

A Cell című élettudományi szaklapban április elején jelent meg az avar kori elit genetikai kutatásának újabb eredményeit bemutató tanulmány. A kutatásban és a tanulmány elkészítésében nagyon sok magyarországi intézmény volt ott, köztük az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézete és Régészeti Intézete is. A tanulmányt genetikusokból, régészekből, antropológusokból és történészekből álló multidiszciplináris kutatócsoport kreálta.

A magyarországi embertani leletek elemzésein alapuló tanulmány az avar elit genetikai eredetét Belső-Ázsia egy keleti régiójára vezeti vissza, és megerősíti a magyar szakemberek 2020-ban megjelent archeogenetikai tanulmányának eredményeit. A szélesebb adatbázisra és egész genomi elemzésekre épülő új tanulmány közvetlen genetikai bizonyítékot szolgáltat az emberiség történetének egyik hatalmas, szerfelett nagy távolságot magába foglaló, szélsebes vándorlására.

A Kr. u. 560-as években megalapított Avar Kaganátus centruma a Kárpát-medencében volt. A akadémiai viták ellenére eredeti hazájuk és származásuk máig tisztázatlan maradt. A történeti források először is ellenségeiktől, a bizánciaktól származnak, akik az avarok hirtelen európai megjelenése után e félelmetes harcosok eredetén tűnődtek.

A történészek ez idáig azon töprengtek, hogy az avarok vándorlása egy jól rendezett népmozgás volt-e, vagy ugyanakkor türkök elől menekülő „szökevények” csoportja telepedett-e le a Kárpát-medencében. A régészeti kutatások már ezelőtt rámutattak nagyszámú párhuzamra a Kárpát-medence és az eurázsiai nomád leletek (fegyverek, edények, lószerszámzat) közt. Példának okáért a Kárpát-medencét és Mongólia területét összekapcsolja egy együttes hatalmi szimbólum, a nemesfémből készült, lunula alakú mellkasdíszek használata. Az is ismert, hogy a kengyelt az avarok terjesztették el tömegesen Európában. Mindezek ellenére eredetüket ennek ellenére nem lehetett korrekten nyomon követni a széles eurázsiai sztyeppéken.

Az információ alapján a most megjelent tanulmányban 66 Kárpát-medencei, a 4-8. században élt embert elemeztek, köztük a valaha felfedezett nyolc leggazdagabb, aranytárgyakkal közösen eltemetett avar előkelőt. A genetikai elemzések az ELKH BTK Archeogenomikai Intézetében kezdődtek, ezt követően a lipcsei MPI EVA Archeogenetikai Osztályán folytatódtak, kiegészülve a harvardi laboratórium eredményeivel.

A tanulmányban a régiónkból az avar kori egyéneken kívül más (szarmata és hun kori) csoportokat is vizsgáltak. Az elemzések esetén kapott genomszintű DNS-adatok határozott nyomokat szolgáltattak a népesség eredetéről. Az archeogenetikai eredmények történeti kontextusba helyezése mindazonáltal lehetővé tette, hogy a tudósok leszűkítsék az avar migráció korrekt időrendjét is.

„Északkelet-Ázsiához való egyértelmű genetikai kapcsolatuk és a Zsuanzsuan Birodalom bukásához köthető eredetük mellett azt is látjuk, hogy a 7. századi avar kori elit újabb 20-30 százalékban valószínűleg az Észak-Kaukázushoz és a kelet-európai sztyeppéhez köthető genetikai eredettel bírt, ami közelebbi területekről is érkező migrációra utalhat” – idézik az összegzésben Guido Gnecchi-Ruscone-t, a tanulmány megosztott első szerzőjét.

Szécsényi-Nagy Anna, a tanulmány másik első szerzője kijelentette még: „A domináns kelet-ázsiai genetikai örökség megtalálható a Duna-Tisza közi központi avar települési tartomány több temetőjében is”. Az elsődleges települési régión kívül viszont nagy eltérést tapasztaltak a tudósok az egyének közti keveredés mértékében, különösen a dél-dunántúli Kölked lelőhelyen. Ez azt hivatott alátámasztani, hogy egy bevándorló avar elit a heterogén helyi elit támogatásával irányította a sokszínű lakosságot. „Ezek az izgalmas eredmények rámutatnak arra, hogy mekkora potenciál rejlik a genetikusok, régészek, történészek és antropológusok példátlan együttműködésében a népvándorlás korának kutatásában” – nyomatékosította Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója, a kutatás magyarországi kezdeményezője és vezetője.

A genetikai kutatás a HistoGenes, az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott internacionális projekt része, amely a Kárpát-medence Kr. u. 400-900 közti időszakát és népességeit vizsgálja multidiszciplináris perspektívából.